“-nap”

Ma Valentin nap van. Ünnep – a szerelmeseknek és mindazoknak, akik szeretnék kifejezni a szeretetüket. 

Ma ünnep van. A szerelmesek ünnepe. És azoké, akik végre ismét kifejthetik facebookon, hogy mennyire szar az ünnep, és hogy nemcsak egy napon kéne szeretnünk egymást, és hogy mennyire tré az egész. 

Pont úgy kifejthetik végre, mint karácsonykor, húsvétkor, nőnapkor, anyák napján, gyermeknapon, valamint minden létező “-nap”-on. És végre kiélhetik magukat, elmondhatják, hogy nemcsak egy napon kell ünnepelni, minden nap ünnep kéne, hogy legyen, szeretni kéne minden nap  a másikat, a párunkat-anyánkat-gyermekünket, az embereket. Nem az kéne, hogy kifejezze a szeretetet, hogy ajándékot veszünk! Nemcsak “-nap” alkalmából kéne megemlékezni egymásról. Nem kéne ünnepelni. 

No, és miért nem kéne ünnepelni? És ki határozta meg esetleg, hogy egyéb napokon nem szerethetjük a másikat?? Hogy nem lehetünk kedvesek, szeretetteljesek, esetleg nem kedveskedhetünk apróságokkal – amik nem is feltétlenül tárgyi formában nyilvánulnak meg? 

Senki nem kötelezett arra senkit, hogy közömbös, netán undok módon élje a napjait, hogy ne mutassa ki a szeretetét, viszont, ha eljön a “-nap”, akkor rohanjon vásárolni, virágot hozzon, vagy bármi más módon fejezze ki az érzéseit – amik esetleg valójában nincsenek is. 

A Valentin nap megünneplése nálunk nem nyúlik látszólag olyan messzire, bár a Bálint napnak voltak hagyományai hazánkban is. http://www.meska.hu/Blog/post/Balintnapimagyarnepszokasok?p=cG9zdF9pZD0xNDIz Itt nagyon jól le is írják ezeket. Csak úgy mondom…., mert annyira nem idegen dolog ez tőlünk. Őszintén szólva, én nem tudtam magamévá tenni ezt a napot ünnepként, túl későn került ilyen mértékben az életembe, de megértem azokat, akik szeretik, hisz egy ünnep csak emeli az ember hangulatát. 

Akik fanyalognak, azok között valószínűleg sokan fanyalognak azon is, hogy ugyan, miért kéne színházba kiöltözni, urambocsá, estélyit ölteni magunkra…, miért kell a karácsonnyal annyit vacakolni, az ember szétdolgozza magát, elkölt egy rakat pénzt ajándékokra….., miért kell kiemelni az anyák napját…. Megmondom: azért, mert ez mind egy-egy alkalom arra, hogy az ember kiemelten fejezhesse ki a szeretetét! Hogy a szívünk is ünneplőbe öltözzön – mert az meghatározza a hangulatunkat, viselkedésünket is.  Nem kell ajándékért rohangálni, nem kell erőn felül tenni bármit, és igen, lehet egész éven át úgy viselkedni, hogy a körülöttünk élők tudják, hogy szeretjük őket – mégis, van egy nap, amikor ezt a hétköznapoktól eltérően is kifejezhetjük. Ha akarjuk. Nem kötelező! Mert akkor már nem ér semmit. De ajándékozni jó, jobb, mint ajándékot kapni. Az ajándék lehet egy útközben szedett mezei virágcsokor is, ha úgy adódik, vagy egy ágyba hozott kávé…, egy hirtelen felindulásból elkövetett kirándulás a vágyott helyre…, bármi, ami arra alkalmas, hogy kifejezzük, milyen sokat jelent nekünk a másik. Megteheti ezt az ember ünnepnap nélkül is, de a hétköznapok darálójában sokszor elsikkadnak ezek a dolgok. Erre jó a “-nap”… Hogy kicsit megálljunk, hogy kicsit konkrétabban kifejezzük a szeretetünket, hogy MÁS legyen az a nap, mint a többi. Nincs ember, aki minden napot ünnepnek érez a másikkal kapcsolatban, mert az nem lehetséges. Ha megkérdezik, mondhatja, hogy igen, nekem minden nap ünnep vele – de csak akkor mondja, ha megáll, elgondolkodik, és rájön, hogy igen, tényleg az. Mondom: megáll, elgondolkodik, rájön. Ha nem  áll meg, nem tud belegondolni. Nos, ezért van “-nap”, hogy megálljunk…. 

“Az ünnep az ünnepi előkészületek megkoronázása, az ünnep az elért hegycsúcs a fáradságos út után, az ünnep a gyémánt megszerzése, amikor végre lehetőséged nyílik rá, hogy kiszabadítsd a földből, az ünnep a háborút megkoronázó győzelem, az ünnep a beteg első étkezése gyógyulása első napján, az ünnep a szerelem ígérete, amikor kedvesed lesüti a szemét, ha szólsz hozzá…
… Amit az ünnep előtt adsz az ünnepre, az jobban gyarapít téged, mint amit az ünnep egyszeri alkalommal képes lesz neked nyújtani.” (Antoine de Saint-Exupéry) 

Szeressünk, legyünk kedvesek, éljünk békében minden nap…. Fejezzük ki valamilyen módon a szeretetünket minden lehetséges alkalommal! A hozzátartozóink iránt, a barátaink iránt, az emberek iránt. Ha akarunk, ünnepeljünk, ha nem akarunk, ne ünnepeljünk külön napokon! Csak legyünk jók, amennyire tudunk, magunkkal, a hozzánk közel állókkal egyaránt. Például úgy, hogy nem rondítunk bele az ő ünneplésükbe csak azért, mert mi nem érezzük magunkénak az ünnepeket.  

"Nem mondhatom el senkinek, 

  Elmondom hát mindenkinek"....

(Karinthy Frigyes)